Zs:Októberben ezen a budapesti konferencián láttam, hallottam először élőben David Stirlinget(doTERRA alapító, CEO).
Első benyomásra annyira szürkének tűnt, mint amilyen az a szürke októberi este volt. Egyszerűen, minden hype-tól, ovációtól mentesen ment fel a színpadra és kezdte meg az előadását.
Várakozásommal ellentétben nem számokról és terjeszkedésekről beszélt, nem országokról és részvényekről meg piaci részesedésről, hanem harmadik világról, rászorulókról, nincstelen szegényekről, jótékonykodásról. Arról, hogy milyen nyomorban élnek az emberek Afrikában, Ázsiában, hogy a nők hogyan szedik a növények termését, hogy hova zárják el őket havibajuk idején és hogy miért nem tanulhatnak…
Elmesélte, hogy a doTERRA jelenlétének köszönhetően hogyan békült ki egyik falu a másikkal, hogy lett a bűnözésből növénytermesztés, hogy épültek új kórházak és új iskolák ott, ahol más képtelen volt építkezni erőforrás és közlekedési útvonalak híján.
Majd rátért arra, hogy az afrikai országok kormányai sorra hívják meg a doTERRA-t tárgyalni: tanácsot és segítséget kérnek tőlük, hogyan lehetne felemelni népüket, növelni a GDP-t…
Elkerekedett a szemem, akkorra már könny is szökött bele.
„Bizony, folytatta David, jelenlétünk már befolyásolja ezeknek az országoknak a GDP-jét.”
– Egy igazi karitatív filantróp – gondoltam magamban – és vártam, mikor kezd bele a téma lényegi részébe. Idő volt, mire leesett, hogy végig erről beszélt: ez a doTERRA jelene és jövője: az emberi JÓSÁG terjedése!
Ennek eszközei az olajok, amiket használunk, hogy ‘’gyógyítsunk’’ testet és lelket, minden egyéb növekedés ‘’csak’’ következménye ennek.
Azon az estén sírva mentem haza, mélységesen megindultan. Ragyogtam, és kicsit nyomorultul is éreztem magam.
Hol tartok én ezen az úton? Úgy éreztem, körülöttem egy viharos óceán kavarog, én pedig észrevettem a sötét vízben egy nagy építményt, Noé Bárkáját, és sikerült felkapaszkodnom rá…
Hálás vagyok ezért és minden erőmmel igyekszem felnőni ehhez a küldetéshez.
L.M.
