„Vajon ki vagy a társadalmi szerepeiden, maszkjaidon túl? Töprengtél-e azon, hogy ki az, aki a szemeiden át a világot szemléli, s a testeden keresztül pedig megtapasztalja azt? Ki vagy Te valójában? Létezik egy rejtélyes emberi dimenzió, melynek felismerése megrengeti minden elképzelésünket arról, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk és mi dolgunk ebben a világban. Ez a tudat birodalma – a végső tudományos és spirituális rejtély.”
Fenti ajánló Ervin Kery: A tudat rejtelmei (Egy tudatkutató útmutatója a megvilágosodáshoz) című könyvéhez íródott.
A szerző 20 éven keresztül foglalkozott a tudat feltárásával, s ennek a hosszan tartó kutatómunkának az eredményeit gyűjtötte össze ebben a műben. Egy olyan felfedezésről van szó, ami messzemenően újraformálja az önmagunkról és a világról alkotott képünket. Azt taglalja, vajon kik vagyunk mi valójában, amikor levetjük a szerepköreinkben alkalmazott, ránk rakódott álarcokat, mi a létezésünk igazi célja.
Kery útmutatója alapján osztok meg veletek néhány gondolatmorzsát e témakörben.
Kik vagyunk akkor valójában? Hogyan is határozzuk meg magunkat? A holisztikus szemlélet szerint az ember a test, az elme és az érzelmek egysége.
Adott egyrészt a testünk, ami folyamatosan változik, hiszen a testünket alkotó atomok egy év alatt teljesen lecserélődnek. A különböző szervek más-más időintervallum alatt újulnak meg: bőrünk 5 nap alatt, csontjaink 3 havonta, DNS-ünk nyersanyaga pedig 6 hét alatt cserélődik le teljesen. Egy év alatt ez a test teljesen rajtunk kívülre kerül, fizikai formánkban már nem azok vagyunk, aki egy éve voltunk. Ebben a testi mivoltunkban az egyetlen állandó dolog a változás. Az, hogy minden folyamatosan valami újjá transzformálódik.
A test mellett főszereplők gondolataink is, amik szintén meghatároznak minket. A gondolataink is olyanok, mint a testünk atomjai, folyamatosan jönnek és mennek. Mindenki tapasztalta már, milyen nehéz gondolat nélkül létezni. A tudat létezésének ténye azért kerül háttérbe, mert folyamatosan agyalunk és folyamatosan áramlanak teóriáink. Csapongunk múlt árnyai és jövő reményei között. Mikor megpróbálunk nem gondolni semmire, az roppant nehéz, és rövid az az idő, amit ebben az eszményi, steril állapotban tudunk eltölteni. Két tovatűnő képzet között van egy pici idő, egy pici légüres tér, amiben egy villanásnyi időre megtapasztalhatjuk a tudat tiszta terét. Ráadásul pont az özönlő gondolatáram az, ami elfedi előlünk a tudat tartományát. Rendkívül könnyű és ugyanakkor rendkívül nehéz is ennek a megtapasztalása. Nem véletlen tehát a nagy misztikusoknak az a felismerése, mely szerint a Isten és közöttünk a gondolataink állnak. Ha figyelmesen pásztázod ezeket sorokat, és érthető szavakat, majd mondatokat képzel belőlük, megtörténik a csoda: amit én most leírtam, azt Te megérted. Tudsz ezekről a mondatokról, képes vagy megérteni, képes vagy érzelmeket fűzni hozzá, képes vagy róla gondolkodni – tudomásod van ezekről. S ha most, akár egy pillanatra is, a figyelmet visszavonod az olvasásról önmagadra, testet ölt az éber tudatosság. Az éber tudatosság állapotában nyugodt és békés fürkészői vagyunk mindannak, ami bennünk és a világban történik, de nem veszünk el bennük.
A harmadik tényező, ami definiál minket, azok az érzelmeink, amik szorosan kapcsolódnak gondolatainkhoz. A gondolatok terében jönnek elő, és ott is tudnak elhalványodni, eltűnni is, ugyanakkor rendkívül nagy erővel bírnak, képesek függőségben tartani minket. Minden érzelemnek van egy úgynevezett neuropeptidje, egy hormonja, amit az agyunk termel majd a véráramon keresztül eljut az összes sejtünkhöz. Ha ezt nagy dózisban és hosszabb távon adagoljuk sejtjeinknek, akkor valós módon képesek függőséget okozni. Függhetünk például a dühösségtől, vagy az örömérzettől, s általuk olyan helyzeteket alakítunk ki a saját életünkben, amikben ezen függőségeink kielégítést nyernek. Az, hogy a drogozódás mentén mire függünk rá, meghatározza, hogyan fogjuk megélni a saját létezésünket, s mindez gátja is lehet annak, hogy visszatérhessünk önmagunkhoz.
Láthatjátok tehát, hogy folyamatosan újulnak testünk sejtjei, jönnek-mennek gondolataink, a gondolatokra reagálva változnak érzelmeink. Mi az, ami állandó? Egyedül az ÉN, az én tudata. Az a szemernyi, gondolataink között megjelenő tér, az a szösszenetnyi csönd, – AZ, amiben megjelenik MINDEN. A könyv konzekvenciája, hogy ez a tudatos tér a mi valós önvalónk. Míg a szerző tudományos alapon következtet, én inkább kérdezek: Te tudod, hogy ki vagy valójában? Légy jelen, érezd át létezésed, és gondolkodj el, mi erre a TE válaszod.
