Manapság, amikor mindenünnen reklámok nyaldossák érzékeinket, és minden lehetséges eszközzel manipulálják felfokozott érzelmeinket, könnyű elsodródni egy gyors és instant megoldásokat kínáló világkép felé. Azonnal, szinte itt és most akarunk pénzt, paripát, fegyvert, luxusvillát, szép autót, exotikus utazást, kockás hasat, igéző külsőt. Addig szinte nem is érezzük, hogy létezünk, amíg ezt vagy azt meg nem szereztük. Mintha nem számítanánk, fent sem lennénk a térképen addig, amíg a Nagy Az nem lesz a miénk.
De valóban ezekre vágyunk? Vagy csak a piaci túlkínálat harsogó zajára, hamis ígéreteire felülve ideig-óráig tartó élvezetekben keressük azt, amire igazán szükségünk lenne, a valódi örömöket és a velük járó mély békességet?!
Vajon elérhetjük-e mindezt így, egy teljesen felborult sorrend mentén? Birtokolni csak aztán lenni és talán tenni….
Az Isten alkotta természet rendje ellent mond ennek. E gondosan megalkotott rend szerint a lenni-tenni-birtokolni sorrendje felcserélhetetlen. Mindennek megszabott ideje van, melyben a vetés minden esetben megelőzi az aratást. Nincsen ez másképpen velünk emberekkel sem. Ahhoz, hogy birtokolhassunk bármit (is) először vetnünk kell. Lelket formáló, személyiségünket, jellemünket gazdagító magokat, melyek a folyamatos ápolásnak, gondos munkánknak köszönhetően felnövekednek és a maguk idejében sokszoros termésként igazi, elvehetetlen, belső értékeken alapuló gazdagságot hoznak. Hiszen csak a bennünk lévő, felfedezett és kimunkált kincseinkből tudunk valódi értéket létrehozni, maradandót alkotni.
A változás, belső növekedés útja azonban szükségszerűen és természetéből fakadóan hosszadalmas és fájdalmas tud lenni. Döntést, felelősség vállalást, tudatosságot, önfegyelmet, önreflexiót, erőfeszítést igényel a mindenkori jelenünkben. Mindez kispórolhatatlan, nem megy egy csapásra, ez az ára, amit csak kevesen akarnak megfizetni.
Talán ezért vannak olyan kevesen azok, akik a szó nemes értelmében sikeres embernek mondhatóak, akik az anyagi gazdagság mellett vagy ellenére lélekben szegények tudnak maradni.
De mik a kézzelfogható különbségek a két út között?
A birtoklásmód, amit a világ sugall egy mindannyiunkat körülvevő, általánosan elfogadott, jelenlévő létforma. Meghatározza a viselkedésünket, azt, ahogyan viszonyulunk magunkhoz és a minket körbevevő emberekhez, környezethez. A jelen pillanatainak megélése helyett a múlthoz ragaszt minket (amit már megszereztem), vagy csak a jövőt teszi értékessé (most hajtok azért, hogy majd megszerezhessek valamit, amitől boldog leszek).
A „lenni” másképpen megfogalmazva „vagyok aki vagyok” ezzel szemben egy olyan tapasztalás, alapélmény, ami csak a jelenben definiálható. A jelenben teljes vagyok, békében, harmóniában, jól vagyok, jó viszonyt ápolok magammal, és következményeként a környezetemmel is. Ennek előfeltétele viszont a helyes önszeretet, ami a valódi önismeretből, önbecsülésből, önértékelésből fakad.
A létezés állapotában alapvetően nem a birtoklás a célunk, hanem hogy produktívan, együttműködően használjuk a talentumainkat, belső kincseinket és egyéb javainkat a közösségben. Arra törekszünk, hogy harmóniában legyünk magunkkal és a minket körülvevő világgal. Pl. képzelj el, egy rétet gyönyörű virágokkal. A létezés megnézi, megszagolja, gyönyörködik bennük, majd tovább megy, hogy más is megélhesse ugyanezt. A birtoklás leszakítja, hazaviszi, és beteszi egy vázába, hogy az övé legyen, az ő élvezetét szolgálja.
A birtoklás állapotában különböző dolgokat akarunk a magunkénak tudni egy konkrét idősíkon: amit megszereztünk a múlt és a jelen között, azt reméljük, hogy meglesz ezentúl a jövőben is, vagyis erre alapozzuk a teljes biztonságérzetünket, identitásunkat, önértékelésünket. Ezt erősíti a mai fogyasztói társadalom is, mintegy piedesztálra állítva a megszerezhető javakat. Az vagyok, attól vagyok több, jobb, ami az enyém lesz, amit birtoklok, elfogyasztok, ami tőlem elvehetetlen.
A létformák kettőssége megfigyelhető az élet minden területén. Kivetíthető még a társadalomra is. Milyen társadalomban élnél szívesebben? Abban, ami a hatalmat, a gazdagságot tekinti értéknek, vagy amelyik számára az érték maga az ember?
A jelenlegi létformánkat jellemzi az, ahogyan viszonyulunk a környezetünkhöz, a minket körülvevő emberekhez. Hogyan tesszük ezt? Önmagukért élvezzük a lényüket? Egy jövőbeni cél érdekében használjuk őket? Birtokolt javaik/címeik alapján viszonyulunk hozzájuk? Vagy elfogadjuk és hagyjuk, hogy tőlünk különböző tulajdonságokkal bíró emberként kiteljesedjenek? Mienkétől eltérő döntést hozzanak?
Ha meg akarjuk vizsgálni, hogy hol tartunk ebben az átmenetben a birtoklásvágytól a létezés öröméig, csak meg kell figyeljük életünk különböző pontjait. Ugyanis, amikor az értékrendünk a létezésből magából fakad, akkor öröm, béke, boldogság jellemzi a belső világunkat, – míg a birtoklás szenvedélyét az élvezetek jellemzik.
Melyik jellemzőbb ránk?
– Étkezés: Közösségben, örömben, vagy az élvezetért magáért(hedonizmus)
– Szexualitás: Magáért a pillanatnyi kielégülésért, élvezetért hajtom, vagy az intim pillanatokért?
– Tanulás: Célom a tudás, megszerzése, mely által hatalmat, pozíciót szerzek, vagy az igazság tevékeny keresése, mélyebb megismerése az adott témában?
A sor tetszés szerint folytatható…
Ha a helyes arányok felé tudjuk tolni a gondolkodásunkat, az a bölcsesség alapja. Minél bölcsebbek vagyunk, annál könnyebb elszakadnunk a matériától, a birtoklási vágytól. Életünk örömeit olyan mértékben tudjuk kibontakoztatni magunkban, amilyen mértékben el tudjuk engedni, vissza tudjuk szorítani azokat a kapaszkodóinkat, amik a birtokolt dolgok jelentenek.
Sokan szeretnénk – én magam is – hatással lenni a világra, valami maradandót alkotni, hagyatékot létrehozni, egy olyan örökséget hátra hagyni, ami túlmutat rajtunk, ami értéket jelent és teremt még a halálunk után is. Legyen az bármi, kiegyensúlyozott család, stabil, időt álló cég, zenemű, anyaotthon…. meggyőződésem, hogy ez csak a „lenni-tenni-birtokolni” világkép mentén lehetséges.
Ha tehát Ti is hatással akartok lenni másokra, akkor fedezzétek fel, hogy mik a Ti ajándékaitok, különlegességetek, tehetségetek születésetektől fogva. Amiben egyediek vagytok, utánozhatatlanok, értékesnek érzitek magatokat, bontakoztassátok ki, fejlesszétek és keressétek, hogyan tudtok vele másokat szolgálni, és legyetek részesei a birtoklástól szabad létezésnek!
